Bogarak

Az elmúlt héten két gyönyörű bogarat is megcsodálhattunk közelről.

Egy bőrfutrinkát talált Balázs az utcán. Azt hiszem, elmondhatom, hogy sose láttam. Emlékszem gyerekkoromban, ha bogarat láttam, azt eltapostam. Miért? Nem tudom. Talán mert féltem, csúnyának találtam. Most, mióta Balázs ilyen nagy érdeklődést mutat a bogarak iránt, már sokat tanultam, sokkal többet, mint sulis éveim alatt a bogarakról. Pedig most nem tanulok úgy, mint a suliban, egyszerűen csak rákeresek információkra s egy részük megmarad, mert érdekes, s mert érdekel.
Íme ez a szép bogár, a bőrfutrinka:

Miután megcsodáltuk, beazonosítottuk, visszavitte a fiam oda, ahol találta és szabadon engedte, hogy tovább egye a csigákat, hernyókat.

Véletlenül egy hangyabolyra is rábukkantunk, láttuk a járataikat, el is rontottuk, hogy tanulmányozhassuk, láttuk a petéket, lárvákat, amiket gyorsan el is költöztettek, másnapra csak az üres járatokat találtuk. Erről is elmondhatom, hogy most láttam először.

Másik nagy bogarunk egy nőstény szarvasbogár, ami valahogy a teraszunkon landolt.

Őt is szabadon engedtük, a kerten kívül.

Este újra a kerítésen belül volt, de reggelre elment.

S akkor most pár szót milyen eszközöket használunk lepkézéshez, bogarászáshoz.

Lepkeháló.

Először a kalapjával próbálta a parkban a káposzta és boglárka lepkéket elkapni a fiam. Aztán anyukám vett neki egy lepkehálót. Aztán mi is találtunk a Kauflandban. Nekünk ilyen van. De épp tagnap láttam az Auchanban hosszabb nyelű lányosabbat. Ügyes anyukák, nagymamák saját kezűleg is tudnak lepkehálót készíteni. A kislány, akitől lepkefogást tanult a fiam, nagymama készítette lepkehálóval szaladt a lepkék után- régi himzőkeretre varrt hálója volt.

Rovaros doboz.

Ez együtt volt a hálóval a csomagban. Nekünk van vagy három, mert már tört el hálónk (hugica közreműködésével), kellett pótolni. Doboz még nem tört el. A doboz teteje lyukacsos, a dobozon van egy nagyító is. Van még egy kerek dobozunk is, az a rovarfogó ollóval volt egy csomagban.

Végül a rovarfogó olló.

Ezzel fogott a fiam cserebogarat, szúnyogot, fátyolkát.

S talán még nem tettem ki ide, még áprilisban találtunk egy este egy nőstény szentjános bogarat.

Talán ennyi elég is most a bogarakról. Május második felében vagyunk. Ilyenkor már többször gondolunk a tanév végi megmérettetésre.

Bábból a lepke

Ma az egyik féltve őrizgetett bábból előbújt a lepke. Tegnap fiam már szólt, hogy mozog a báb. Eddig még nem sikerült egyszer sem látni, hogyan bújik elő a bábból a lepke. Talán egyszer....

Tehát a lepke, amit szabadon engedtünk: nagy sárga fűbagoly lepke.

Tavaszi bejegyezés főleg bogarakról

Mióta itt a jó idő, nagyon sokat vannak kint a gyerekek és minden nap hálás vagyok azért, hogy ide költözhettünk. Amikor hideg szél fújt, a gyerekek akkor inkább felvették a téli kabátot, csak hogy kint lehessenek. Itt sokkal erősebb a szél, mint a városban és mintha hidegebb is lenne. De azért jó itt nekünk.

A gyerekek arcszínén is látszik, hogy sokat vannak kint, öröm rájuk nézni.

Nagyon sok megfigyelni való van kint. A növények fejlődése: vetettem paradicsomot, paprikát, egy részüket már ki a palántoltam. Láttuk, hogyan bomlanak a rügyek. Sokszor elhangzott: "anya ez milyen növény?" Aztán rovart, hernyót, lepkét láttunk, némelyiket közelebbről is megnéztük s néha eszünkbe jutott lefotózni. Találtunk áttelelő bábot, amiből dobozban lett lepke, s fiunk hűségesen táplálta árvacsalánnal a hernyót, míg olyan kövér lett, hogy mozdulni sem bír, bebábozódni készül.

Itt tücsöklesen. Sokáig, kitartóan vártak, míg a tücsök előbújt.

S itt az eredmény, szép.

Találtunk még nőstény szentjános bogarat,

cserebogarat, nem is egyet,

katicabogarat, amit a levéltetvek által megtámadott rózsára tettünk. Pár napig ott is maradt a rózsán. Jó munkát végzett.

Ettünk a kertünkből zöldhagymát és retket, sóskát.

Gyönyörködünk a virágzó eperben. A gyerekek jelentették az első kis zöld eper megjelenését. S számoltak az új epreket egy darabig. S várják az idei első kóstolót.

Van vagy hat facsemeténk hátul. Többször végigkérdezték, melyiknek mi a neve. Most már megtanulták s látják, hogy más a levele.

Ez a fajta környezetismeret a legérdekesebb. S a megismerés nem is okoz nehézséget, hisz látható, tapintható napról napra.

Lego

Évekig nagyon jól megvoltunk legó nélkül. Aztán egyszer megvettük az első dobozt. Ma is azt gondolom, hogy egy gyerek boldogsága nem köthető a legóhoz, magam is legó nélkül nőttem fel. Mégis visszatekintve, azt mondhatom, hogy sokszor és jókat játszottak vele a gyerekek. Jó ha kéznél van.

Mivel volt valami nagyobb legóhoz hasonló építőelemes játékunk, úgy gondoltam, jól megleszünk a legó dupló nélkül, mert azt hamar kinövik a gyerekek. Mégis a legkisebbnek vettünk ajándékba egyszer. És még egyszer. Nagy sikere lett. Nem csak a legkisebbnek tetszett, hanem a nagyobbak is együtt örültek vele.
S ha már annyit legóznak csak ráadás volt, hogy ráakadtam egy videóra arról, hogyan készül a legó. Így tudtam meg, hogy duplót csak Magyarországon gyártanak.


Azóta megnéztünk még pár videót a "Hogyan készül? Megmutatjuk!" sorozatból.