2014. október 24., péntek

Olvasmányaink

Őszszel is folytattuk a felolvasást míg a legkisebbet altattam.
Először Móra Ferenc: "Kincskereső kisködmön"-jét olvastam fel a gyerekeknek. Gyerekkoromban én is elolvastam, mert kötelező olvasmány volt. A legnagyobbik is elolvasta, nem kötelezőként, hanem mert ajánlottam, ott volt a polcon s talán más érdekesebb épp nem volt. Ő nem is lelkesedett érte, de leült meghallgatni. Aztán valahogy mind alig vártuk a következő fejezetet. Nagyon meglepődtem, hogy a hat és nyolc évesnek mennyire tetszett. És én is örültem, hogy újra elolvashattam. Tetszett, most így felnőtt fejjel.  Sőt a nyolc éves maga is újraolvasott magának részeket a könyvből. Beszélgettünk is a könyv kapcsán arról, hogy hogyan is éltek régen a szegények s hogy ma is vannak szegények... Szóval jó, nagyon jó olvasmány volt.

Aztán, mert a költözés során elkallódott a Kőrösi Csoma Sándorról szóló könyv, "A nagy út", s olyan hamar végére értünk a kisködmönnek, a kezem ügyében levő keresztyén gyerekkönyvek kerültek elő. Elolvastuk Roy Krisztina: "Napországban" és a "Három barát"-ot. Most pedig Helena Sehauf: "Tip meg a lámájá"-t olvassuk. Gyerekekről szólnak a könyvek, arról, hogy gyerekek is hihetnek Jézusban, aki meghallgatja a gyerekek imáját is, életeket változtat, áldást hoz oda, ahol befogadják.

2014. október 16., csütörtök

2014. október 15., szerda

Életjel

Megpróbálom kicsit összeszedni magam. Nem volt időm vagy nem jutottam géphez, így elmaradt az írás.
De most esik az eső, nem lehet kint tenni-venni.
Lassan, nagyon lassan rázódtunk bele ebbe a tanévbe. Nem bánnám, ha még mindig vakáció lenne.
Elkezdtünk tanulni. A hetedikesnél a suli is diktálja a tempót. Dolgozatokat, témazárókat meg kell írni. Sok az anyag, nem lehet lemaradni. Egy nap kiesés is számít.
A másodikossal élvezzük a szabadságot. Ha nagyon szép az idő, akkor kevesebbet tanulunk, többet vagyunk kint, hisz ülhetünk majd eleget a könyv mellett a hideg esős, havas napokon. De azért jól haladunk. Azt hiszem lesz amiből januárra befejezzük az egész évi anyagot.
Az óvodás mellettünk, tőlünk tanul, de van neki is anyag amit át szeretnék venni. Már olvas magának rövidebb és nagybetűs meséket: Kippkopp, Maszat, Kobak, állatmesék.
Pöttömke pedig mindent akar csinálni, amit a nagyok. Nem könnyű. De élhető az élet.

A ház körül kinőtt a fű. Elkészült a homokozó. Került néhány növény is, amit locsolni kell. Látjuk hogyan nő egyik napról a másikra a dughagyma. Kinyílt az ibolya. Gyönyörű az árvácska. Szagolgatják a citromfűvet, levendulát. Van lepke, bogár. Örülünk, hogy házban lakhatunk. Ki lehet ülni olvasni, tanulni is. Az utca is a "mienk". Alig jár erre autó, lehet kint labdázni.
Így élünk most. Alig jut idő netezni. A valóság érdekesebb. No meg nekem is több dolgom van.



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...