Majdnem egy évbe telt, míg kiolvastuk a David Livingstone életéről szóló könyvet. Igaz, nem olvastunk minden nap, sőt voltak hosszabb kihagyásaink és volt, hogy csak 3-4 oldalt olvastunk. Főleg a két nagyobb lánynak volt érdekes és persze nekem. A fiú volt, hogy elment játszani, ha nagyon unalmasnak érezte a legkisebb pedig tett-vett vagy az emeletes ágyra kötött hordozókendőben hintázott amíg én felolvastam. Egy más világba, más korba vitt el bennünket ez a könyv. Szeretet, kitartás, önfeláldozás de meg nem értettség, szenvedés, emberkereskedelem...
Aztán, hogy közeledett s elkezdődött a vakáció, Jules Verne: "Kétévi vakáció"-ját kezdtük el olvasni közmegegyezéssel. Egyik gyerek már olvasta és érdekesnek találta, a másik próbálkozott a könyv elolvasásával, de unalmasnak találta, a harmadik pedig úgy gondolta, ez egy izgalmas történet, szívesen meghallgatná. Ma értünk a végére. Volt néhány nap, hogy nem jutottunk oda, hogy leüljünk olvasni, de elég rendszeresen olvastunk. Már a legkisebbik is játék közben a gyakran ismétlődő nevek egyikét mondogatta magában :).
A tanulságot maga Jules Verne így fogalmazta meg a könyv végén: "
De a gyermekek ne feledjék el, hogy nincs oly helyzet, amelyből menekülni ne lehetne, rend-, buzgalom- és bátorsággal. És főleg ne feledjék, ha a Sloughi fiatal utasaira gondolnak, akiket a megpróbáltatások megérleltek és az élet nehéz küzdelmei megedzettek, hogy mikor ezek hazatértek, a kicsinyek már csaknem nagyok és a nagyok csaknem férfiak voltak."
Szeretik a gyerekek a Verne regényeket. Könyv formájában csak pár van meg itthon a polcon. Még kölcsönöztünk néhányat, de legtöbbet a
MEK oldaláról töltöttünk le a könyvolvasóra.
Lassan három hete lesz, hogy átéltük ennek az itthon ülős vakációnak legnagyobb eseményét. Elköltöztünk a városból a város mellé, tömbházból egy ikerház felébe, ahol van egy kis -egyelőre még csupa gaz - udvarunk. Maradt az építéstől homok a gyerekek örömére, amiben gyíktojást is találtak. Van itt bogár, lepke, csiga, giliszta, hangya. Ha kedvük tartja reggeltől estig kint lehetnek. Mindig van napos és árnyékos rész. Így hát volt csomagolás, dobozolás aztán pedig kipakolás és még nincs minden ki és elpakolva. De a konyhában van helyünk körülülni az asztalt evés, társasozás, tanulás végett és amúgy is érezzük, hogy több helyünk van, mint a tömbházban volt. Nagyon örülök a vakációnak, mert sok dolgom van. De szeretem itt a csendet vagy a másféle zajt (pl. kakaskukorékolás, a szomszéd kutya ugatása néha, fűnyíró hangja....), a tiszta levegőt, azt hogy olyan könnyen ki lehet menni.
