Mint említettem már, nem volt itthon fenyőnk.
De volt fenyő a gyülekezeti teremben, anyukáméknál. Aztán ünnep után elvittük a gyerekeket a mallba, ott is láthattak nem is egy fenyőt.
S technikából is készített a legnagyobb egy karácsonyfát mozik technikával.
Technikából nem mondták meg az iskolából, hogy konkrétan mit készítsünk, csak vigyünk különböző technikával készített munkákat. Hát igyekszünk...
Ez a (két szálas) nyaklánc is technika vizsgára készült:
Rajzból ez a szép tarsoly, vagyis a minta kiegészítése:
Ó, és a rajzolás!
A legkisebb is nagyon szeret rajzolni. letörölhető mágneses lapra, de lapokra is.
S még pár fiús rajz, ami nem minta alapján készült, csak úgy, fejből, s én nagyon örülök nekik.
Itthon vagyok gyermekeimmel. Ennek az életformának roppant gazdagsága leírhatatlan. Csak morzsák vannak itt. Emlék, ötlet, talán bátorítás.
2013. december 28., szombat
Újra itt vagyok!
Jó volt egy előre be nem tervezett szünetet tartani.
Úgy éreztem az elmúlt időben, hogy nem tudok nyugodtan írni, csak itt-ott jutna idő írni pár sort, feltenni pár képet úgy futtában. Lehet ezután csak így fogok írni, itt-ott egy kicsit, mert bár jó volt a szünet, de ha így folytatom, nem marad nyoma az elmúlt időnek. Pedig azért néha jó visszanézni...
Egyszerű karácsonyunk volt. Mióta gyerekeink vannak először nem állítottunk fát. S láttuk, hogy nem a fa teszi az ünnepet.
A gyerekek nőnek. Ezt leginkább a legkisebben látom. Már legtöbbször mondatokban beszél. "Apa bontsd ki nekem!". "Anya mesélj nekem!". Igen, az olvasd-ot felváltotta a mesélj s ő is mondja: "egyszer volt..." Szereti a böngészőket, van belőle jó pár, azokból is vannak kedvencek. Nagy kedvencei Marék Veronika Boribonos könyvei, amelyekből ritkán olvasok, inkább mesélek.
Úgy éreztem az elmúlt időben, hogy nem tudok nyugodtan írni, csak itt-ott jutna idő írni pár sort, feltenni pár képet úgy futtában. Lehet ezután csak így fogok írni, itt-ott egy kicsit, mert bár jó volt a szünet, de ha így folytatom, nem marad nyoma az elmúlt időnek. Pedig azért néha jó visszanézni...
Egyszerű karácsonyunk volt. Mióta gyerekeink vannak először nem állítottunk fát. S láttuk, hogy nem a fa teszi az ünnepet.
A gyerekek nőnek. Ezt leginkább a legkisebben látom. Már legtöbbször mondatokban beszél. "Apa bontsd ki nekem!". "Anya mesélj nekem!". Igen, az olvasd-ot felváltotta a mesélj s ő is mondja: "egyszer volt..." Szereti a böngészőket, van belőle jó pár, azokból is vannak kedvencek. Nagy kedvencei Marék Veronika Boribonos könyvei, amelyekből ritkán olvasok, inkább mesélek.
Ha mindenkinek dolga volt, a nagyobban tanultak a legkisebbnek csak Anya kellett, nekem halaszthatatlan dolgom volt a konyhába, akkor a kicsi felállt egy székre az asztal mellé s ott mindent megnézett, megfogott, megkóstolt. Ha akartam néhány nyugodt percet, le kellett foglalnom valamivel. Pl. így:
Az elsős olvasókönyvhöz tartozó játékokkal az 5 éves szívesen játszik.
Már egyre többször látom, amint egyedül olvas egy-egy szót, címet és nagyon szeretne már tudni olvasni, mert most még mindig mások segítségére szorul, ha egy-egy történet, könyv nagyon érdekli. De azt is látom, hogy komoly munka neki az olvasás, hamar elfárad. Persze nem unszoljuk, siettetjük. Különleges időszak az, amig felolvashatok a gyerekeknek. Magam is gazdagodok.
2013. december 13., péntek
December
Benne vagyunk már jól. Készülök már napok óta pár sort írni. A decemberi rajzot még év elején megrajzolta az egyik gyerek. Mert szép ez a hónap és kissé rövidnek tűnik.
Tanulunk és játszunk. Minden nap eszembe jut, hogy jövő hónapban vizsgázni kell a gyerekeknek. Új iskolában, új tanárokkal. Nem szeretem a vizsga előtti heteket. De túl éljük. A gyerekek nem stresszesek én se nagyon (még).
Közben készülünk a karácsonyra. Nem nagyon, de úgy csendesen. Adventi naptárunk bár egyszerű, a gyerekek élvezik, annak ellenére, hogy nem csak kapnak, illetve feladatokat is kapnak.
Csak ebben az évben figyeltem fel jobban a Jessze fára. Gondoltam arra, hogy most adventben minden nap kövessük nyomon az Ószövetségben Isten ígéreteit a Messiás születéséig. De aztán mégsem tesszük ezt napi rendszerességgel (talán jövőre időben eltervezem), de emlékezünk a várakozásra mely végighúzódik az Ószövetségen, amúgy is mostanában az Ószövetséget olvassuk a gyerekekkel. Emlékeztetjük magunkat arra is, hogy Jézus újra eljön, mint király. Ezért nincs Télapó, se angyal, se Jézuska. De ajándék azért van, és a gyerekek nem lennének gyerekek, ha nem várnák. S én pedig az ő örömüket.
A nagyobb nem teheti meg azt, amit a kisebbekkel megtehetünk, mert több a tanulnivalója és kevesebb ideje van azt tenni amihez kedve van. A középsők időnként rákattannak valamire és akkor napokig mindig előkerül, akár úgy is, hogy a rendszeres tanulás kicsit háttérbe szorul egy kis időre, hogy aztán új lelkesedéssel álljanak hozzá újra.
Ilyen volt a rajzolás minta után. Most mikor erről írok, már lecsengett a nagy lelkesedés, mert más került előtérbe. Ötletek innen.
A következő már a hatodikos tankönyvből van. Nem kis munka volt de nem tudom mi ebben a vizuális nevelés. Lehet ezek után a gyerek jobban meg fogja figyelni a város régi épületeinek oszlopfőit?
Aztán időnként kedvet kapnak a színezőkönyvekhez is.
Jó lenne valaki szakmabelivel tanácskozni rajz témában. De addig is a rajzolás marad az egyik legfelűdítőbb tevékenység. A szabad rajzok pedig ... hát azok nagy kincsek a hozzájuk fűzött magyarázatokkal együtt.
Készült sapka hulladék fonalból. Ötlet innen.
Ablakot is díszítettünk.
Képeslapokat szeretnék még készíteni a gyerekekkel, nem tudom mikor, azért is, mert be lehet mutatni technikából.
Nem maradhat el ebben időszakban a mézeskalács sütés sem. Eddig csak egy adag készült s menten el is fogyott.
Téli és karácsonyi dalokat hallgatunk, énekelünk. Persze nem csak.
Most ennyi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)