Ma

elmentünk az állatkertbe. Még nem voltunk a legkisebbel itt, csak a szegedi vadasparkban, de akkor még olyan kicsi volt, hogy nem érdekelték az állatok. Így most az itteni kevés állat is nagy élmény volt neki, de mindenkinek jó volt ez a kis kimozdulás. Mi szülők újra örülhettünk az első felfedezés, rácsodálkozás örömének, nekünk ez volt az élmény, hogy láthattuk Dóra izgalmát, örömét az állatok láttán, s hogy próbálta utánnunk mondani kecske-"keke", majom-"ma-ma". A középsőknek Dorka társasága tette még szebbé az állatkertezést.

Balázs fogott egy lepkét. Hazahoztuk, hogy megnézzük, mi a neve, mit tudhatunk meg róla. Sajnos nem tudtunk meg semmit, mert a mi növény és állathatározónkban nincs benne. De azért megnéztük a kis rovaros dobozban.

Majd szabadon engedtük, de nem sietett elszállni.

S végül azt hiszem, hogy bár nem szaladgáltam és játszottam annyit mint a gyerekek, a jó erdei levegőtől vagy egyébtől, jobban elfáradtam mint ők. Igyekszem társulni én is az alvókhoz.


Pepitának köszönjük, boszorkánylepke vagy változékony csüngőlepke a neve a lepkének amit találtunk.

megunhatatlan

nálunk a puzzle.
Újból és újból, előkerülnek. Egyesek már elég viharvertek, használt állapotban, de teljesen kerültek hozzánk. Van, amit mi vettünk a gyerekeknek. Sajnos egyikből-másikból elveszett egy-két darab. Néha előkerül ágy mögül vagy ki tudja melyik dobozból egy-egy elkallódott darab. Múlt héten fiamon lett urrá a puzzle láz.

Hajvágás

Tegnap a két középső haját igazítottam a nyárhoz.
Elég nehéz elmennem gyerek fodrászhoz minden gyerekkel magam után. Egyszer voltam az egyikkel fodrásznál, de megmondta, őt többet ne vigyem. Itthon szépen mese hallgatás közben sokkal kellemesebb a hajvágás. Hát ebben maradtunk. Nekik nincsenek (még) nagy igényeik, megelégszenek velem is. Igaz a legnagyobbnak már vágta párszor képzett tapasztaltabb ismerős is a haját, de legtöbbször marad Anya.

A fiúval a hajvágás már rutinosan ment, hajvágó géppel gyorsan és pontosan.

A lánnyal már nem volt olyan könnyű, hisz nem rég vágtam a hajából, hogy nem legyen olyan hosszú, mert nem szereti se a copfot, se a csatot, se a kócolódó hosszú hajat, allergiás a samponokra...
A lányoknak csak rövidíteni szoktam a hajukat, egyszerűen, egyenesre vágva. Legutóbb -életemben először - hátul egész rövidre vágtam a haját, elöl kicsit hosszabb volt. De a nagy melegben ez sem volt elég. Nem tudok jól keresni a neten, mert nem találtam azt, amire szükségem volt. Így hát nekifogtam annak amit magamban elgondoltam kicsi fejének és egy -szerintünk- aranyos frizura sikeredett, az amire gondoltam. (Ilyen egyszerű lenne?) Persze a vidám gyermek szemekhez szinte bármi jól megy. Fésülködni ezzel a frizurával is ajánlatos legalább egyszer egy nap , mondjuk reggel, de elég egy kis fej rázás, egy hajba túrás és máris jól áll.

Ki tudjam, mire felnőnek a lányok kitanulom a fodrászatot is.

Hatodik osztályba léphet

- vagy valami hasonlót írtak a bizonyítványba.

Ahogy közeledett a vizsga napja, úgy lettem egyre borúlátóbb. Mindig izgulok vizsgák előtt.
Eddig úgy láttam, hogy a lányom elég nyugodtan készül. De most erre a vizsgára még utolsó nap is tanult. Eddig sikerült a vizsga előtti napot szabaddá tenni, pihenni, lazítani. Most nem. Ez nagyon zavart, láttam s mondta is, hogy még ezt meg azt át kell olvasson... Úgy alakult ez a félév, hogy többet kellett tanuljon egyedül. Elmondhatom, hogy remekül boldogult az anyaggal. Sőt, ami kedvence volt, a történelem, rég befejezte. Aztán a tananyagon kívül mást is tanultunk. Mégis láttam, hogy nem kevés a félévi anyag, mindent tudni rendszerezve, minden tárgyból. Nyugtattam, hogy nem lesz semmi baj, ha nem lesz mindenből ötös, pihenjen, hagyja a tanulást... Hogy mit gondoltam, amikor az úton is láttam, hogy előveszi a jegyzeteit.... inkább nem írom le, de kicsit féltem, hogy mi lesz, ha így állunk...

Most úgy zajlottak a vizsgák, hogy nem voltunk bent, időnként csak arról értesültünk, mely tárgyakkal végzett. És nagyon örültem, mikor végzett mindennel. Lett egy négyes is, az első tárgyból, mondta a tanár nő, hogy látta, hogy izgul, gondolom ezért is ragaszkodott tévedéséhez. Összességében jó volt a vizsga, ügyes volt, mert kemény munka ez. Én pedig örülök a tanárok részéről érkező pozitív visszajelzésnek, nem enyém a érdem, hisz csak segítettem, a tanulás munkája a lányomé és Istené a hála a lehetőségért, az észért, erőért, kitartó munkáért, gondviselésért a nehézségek között is. Szeretem azt is, amikor megmondják mi nem ment jól, mire kell figyelni, mit kell javítani... mert lehetőséget kapunk arra, hogy javítsunk.

Most vakáció van. Új változások előtt állunk, még nem látunk tisztán mindent. Imádkozunk Isten vezetéséért. Várunk. Közben pihenni szeretnénk (én nagyon). És egyszerű lehetőségeinkhez mérten széppé tenni a nyarat. Közben engem vár egy alapos nagytakarítás, persze amikor a legkisebb megengedi, mert most mintha a leganyásabb időszakában van.

Minden erre járónak szép nyarat kívánok!

Várva-várt vakáció!

Vége a tanévnek nálunk is.
Tegnap voltunk vizsgázni.
Ma elmentünk délelőtt a gyerekparka, megadva a módját a vakáció kezdetének és tekintettel arra, hogy az elmúlt hónapok kicsit egyhangúak voltak jövés-menés szempontjból. Nem mintha így terveztük volna, de a szükség hozta így.

Ha pihenünk egy kicsit és lesz időm jelentkezek, írok a vizsgáról, az elmúlt napokról.

Vége felé

járunk a tanévnek. Már kevesebb, mint tíz nap van a vizsgáig. Készülünk. Van még mit tanulni, gyakorolni, ismételni.

Részemről már nagyon várom a vakációt, ami nem jelent semmittevést, de olyan jó, hogy nem kell külső megmérettetésre készülni. Aztán az is igaz, hogy pihenésre vágyom, nem is rövidre. Nem tudom, lesz-e részem benne... Sokszor nem kapjuk meg azt, amire úgy érezzük nagyon szükségünk lenne. Fáradtnak érzem magam, de nem feltétlenül a tanulástól, hanem mert összejött pár dolog, ami tanulás nélkül is fárasztó. Tervezem, hogy az egészségi állapotomnak is utánanézzek, mert néha elég az elvesztett egyensúly helyreállítása, hogy máshogy lássuk az életet és bíró képességünk is megnövekedjen. Elhatároztam, hogy megpróbálok több gyümölcsöt, zöldséget enni, ha már itt a nyár, mert az is segít és pihenni. Közben pedig mérlegelek, mi hogyan sikerült ebben az elmúlt tanévben, mit és hogyan változtatnék. Tervezek, olvasok, gondolkozom.

A mozawebet nagyon szeretik a kisebbek is, mesét hallgatnak, animációkat néznek.

Bár Apa nem jókedvében van itthon, mégis örülök, hogy több időt voltunk együtt az elmúlt két hétben. Segített a gyerekeknek a tanulásban. Így nekem is könnyebb volt.

A játékban is társuk volt. Jól bevált a gyereknapi játék is, mert most közösen kaptak egy játékot és mi is gyerekek lehettünk. :)
A Quoridor egyszerű és rövid játék, elég izgalmas is, váratlan fordulatokkal, hisz bármikor akadályba ütközhetnek az egerek amint a sajtjuk felé igyekeznek, mely a szemben levő oldalon van.

A játéktábla egy játszma végén:

Lassan újra nyári meleg lesz. Várjuk a tócsák, sarak megszáradását a parkban. Amúgy a sok esőtől nagyon szép a fű, van virág, nyillik a kamilla, virágzik a hársfa, van sok bodobács. Katicabogarat nem láttunk, pedig rengeteg levéltetű van a diófákon. Vajon túl hosszú volt nekik a tél?

Amiről lemaradunk

A városban volt dolgom ma. A déli órákban utaztam haza, közszállítási járművön. Dugig volt utasokkal, köztük kisiskolásokkal. Meleg volt, levegőtlenség, ahogy ilyenkor lenni szokott. Mellettem 3 kisgyerek, fáradt tekintetük elárulta, hogy nem élvezet nekik ez az utazás. Egyik gyerek anyjába kapaszkodott és többször is elmondta, hogy melege van, nagyon beizzad. Aztán elmesélte, hogy a tanító néni kiabált, mert nem tudták jól az év végi előadást, ő is hibázott. A busz lassan haladt a zsúfolt utakon. És meleg volt és sokan voltak.

Én is sokat kellett utazzak az iskoláig, sokszor lépcsőn és lógva is utaztam.
Milyen fontos jellem formáló hatása volt... nem tudom... Szerintem nem szükséges ez egy kisgyerek normális fejlődéséhez, de persze mint oly sok minden túlélhető. Mégis, ma újra örültem, hogy itthon tanulunk, akkor is, ha ez nem mindig a könnyebb út, legalábbis nekem.

Bachról

kell az év végi vizsgára készíteni egy A3-as plakátot énekből.
Nem sok fér egy ekkora lapra. Egy lapbookba sokkal több információt fér.
Elkészítette Anita a plakátot. Nem tudom mi alapján osztályozzák majd. Majd meglátjuk. Ilyen lett a plakát. (Fényépezgetem amiket készít a lányom, mert a múlt vizsga alkalmával ott kellett hagyni a munkákat az  iskolában.)

Amíg vagy mire ez a plakát elkészült, amire mint mondtam elég kevés infó fért, volt sok olvasás könyvekből, netről, jegyzetelés, zenehallgatás. Az eredményen túl a munka az, ami igazán értékes és a tapasztalat.

Victor Vasarely

Tavaly kellett írnia a lányomnak egy fogalmazást Victor Vasarely ( 1906-1997) életéről.

Ő az optikai festészet kiemelkedő képviselője, sok infó van róla a neten és képei közül is sok megnézhető.

Akkor nem jutott eszembe, hogy a youtubon is kereshetünk, most találtam két videót is.

Mozaweb. Ti tudtátok?

Az elmúlt két tanévben csak mozaikos tankönyveket használtunk. Idén már van nemzetis és műszakis tankönyvünk is. Magántanulóként a tankönyveket meg kellett vásárolni.

Ma, véletlenül - kerestem valamit a neten - akadtam rá a mozaweb.hu oldalra. Szerintem már jártam itt régebb is, csak nem tudtam miről van szó, nem állt össze a kép. Észrevettem ugyanis már régebb, hogy egyes Mozaik kiadós tankönyvek utolsó lapján van feketével nyomtatva valami kód, számok és betűk. Nem tudtam miért, mit jelentenek. De most ahogy megláttam az oldalt, azonnal megértettem mik azok a számok, mire valók.

Regisztrálni kell az oldalon. Mailen leküldik a felhasználó nevet és a jelszót. Aztán aktiválhatjuk az ilyen kóddal lelátott tankönyvet (egy tankönyvet csak egy személy aktiválhat, tehát a suliban ahol több évfolyam is tanul egy könyvből ez nem működik), és hozzáférhetünk a tankönyv elektronikus változatához, amihez van interaktív tartalom is. Csudajó! Gyorsan aktiváltuk az elmúlt két tanév tankönyveit is. Sajnos csak később jöttünk rá, hogy csak egy tanév idejére adnak hozzáférést egy kódnak, vagyis egy tankönyvnek, tehát, mire a következő gyerek odanő új kód kell. Na de nem baj, 2014 augusztusáig átnézhetjük az elmúlt évek tankönyveihez járó extrákat: videók, animációk, 3D bemutatók, feladatok. Most csak épp bepillantottunk a tankönyvekbe, Anita inkább az ének tankönyvből tanult. Ha van mozaikos tankönyvetek próbáljátok ki, szerintem megéri. A negyedikes irodalom tankönyvből láttunk animációt a Lánchíd építéséről, az idei ének tankönyvből animációt a londoni lakóhídról, történelemből sétáltunk a knósszoszi palotában és még sok érdekeset láttunk, hallottunk. Persze csak ezért nem tudom, hogy érdemes-e megvenni egy ilyen tankönyvet, de ha már megvan éljetek a lehetőséggel!

Soha ne add fel!

Ficsor Donátné Kardos Barbara: "Soha... Soha... Soha ne add fel!" Egy remek könyv! A konferencián kaptuk. Másnap már olvasta az egyik lány, aztután a másik. Hamar a végére értek, tehát érdekes volt. Bár nem győzök lépést tartani velük, ami az olvasmányaikat illeti, igyekszem beleolvasni, nem egyszer elolvasni a könyveket amiket olvasnak. S hogy pünkösd után többször kellett kórházban várakoznom, sikerült elolvasnom nekem is. Ifjúsági regénynek íródott a könyv, de nekem is nagyon tetszett és jó hatással volt rám. Nem írtam, ez egy keresztyén könyv. Arról szól, hogy "soha ne add fel", imádkozz, bízz Istenben és tedd amit kell, mert Isten meghallgat, gondot visel, a rosszat is áldássá tudja változtatni, nem hagy el a nehézségekben sem. Igeversek és szép idézetek is vannak a könyvben. S a történet is nagyon szép.
Köszönjük szépen!

Épületek

Vizuális nevelésből vannak érdekes feladatok.
Egyik az volt, hogy készítsen az ötödikes egy 5 képből álló összeállítást városunk híres épületeiről egy A3 méretű lapra.
Nagyon egyszerűnek tűnt a feladat. A kivitelezés alatt viszont sokat tanultunk.
Először azt gondoltam, lesz időnk erre, ha jön a meleg, a jó idő, majd alkalmat kerítünk néhány városi sétára, hisz városunk nem szűkölködik a híres épületekben, sok régi épületet szépen felújítottak az elmúlt években.
Aztán közbejött Apa műtétje és tudtam, ezt még előtte el kell intézni, mert nem lesz idő sétálgatásokra a képeket elvinni a fotóshoz. Így egy szép napsütéses délelőttre megszerveztem a kicsik gyerekfelügyeletét és elindultunk Anitával fotózni egy kis Canon géppel.

Mit tanultunk fotózás közben?
Nem mindegy milyen napszakban akarunk egy épületet lefényképezni, a nap állása többször is lehetetlenné tette a fényképezést.
Sok szép épületet városunkban eltakarnak a fák, ezért tavasszal és nyáron több híres épület 'láthatatlan', sok épületet csak akkor lehet jól lefotózni, amikor a fák lombtalanok.
Nem is olyan könnyű a gépet egyenesen, mozdulatlanul tartani, jól fókuszálni.

Sokat jártunk a városban, jól elfáradtunk s néha elszomorodtunk, hogy hiába kerestünk meg egy épületet, nem fényképezhettük le. Itthon, miután feltöltötte a gépre a képeket láttunk, hogy egyik-másik kép nem felhasználható, mert nem elég éles, ferde, az épület kicsit szélre került... De meglett az 5 kép.

Kísértést éreztem arra, hogy besegítsek, de végül nem engedtem a kísértésnek, hisz semmi értelme. Nem az eredmény a lényeg, a megtett út, a megszerzett tapasztalat, tudás.
S mivel azt hiszem ez a munka ott fog maradni a suliban, hát le kellett fényképezzük. Emlékül.

S még néhány kép amit nem használtunk fel:

Ma is kísérletezünk?

Ma is, de nem minden nap. S ezt nem a nagylányom kérdezi, aki elvan egy jó könyvvel, hanem a kisfiam. S a kisebbik lányom megtoldja, hogy érdekes legyen!

Annak idején nem láttam egyetlen kísérletet sem a kémia órákon. Na de aztán évekig kísérletek között dolgoztam a kórházi laborban. :) Mégis úgy érzem segítségre van szükségem az itthoni kísérletezgetéshez és a kémiát is át kell néznem. Hétköznapi, érthető és érdekes dolgokkal lehet a gyermekek érdeklődését felkelteni, ébren tartani, akik amúgy nagyon kíváncsiak.

Szóval segítségül kézbe vettem "A kémia titkai"-t.
Pénteken rézpénzt festettünk zöldre.
Egy tányérba ecetes ruhát tettünk, rá két rézpénzt és lefedtük, hogy ne zavarjon az ecet szaga. Pár óra múlva azt láttuk, hogy a pénz megzöldült, patinás lett.

Az ecetsav reakcióba lép a rézzel a szabad levegőn és ilyen zöld patina keletkezik, ami réz-hidroxid és réz-karbonát keveréke.
Kisfiam kérte, hogy legyen a pénz újra tiszta.
Ezért szombaton ezzel próbálkoztunk.
Csak egy fél citromot szántam erre a kísérletre (kellett volna egy egész). Tehát kicsavartuk egy fél citrom levét.

Egy pohárba tettük és beledobtuk a patinás érméket.

Pár perc múlva volt patina, nincs patina. Mivel az egyik érme nem lett olyan szép, mint új korában, gondolom, hogy szükség lett volna egy egész citrom levére.

Aztán egymás mellé tettünk két érmét, egyik a pénztárcámból, a másik pedig az amit a citromléből vettünk ki.

Törhetem a fejem újabb kísérleteken, mert vasárnap is megkérdezték, hogy mit kísérletezünk. De a vasárnap pihenő nap.

Június

Tanulás és emlékezés, felépülés és reméljük öröm, kikapcsolódás, pihenés is vár ránk ebben a hónapban. Nekem is sokat kell tanulnom, elfeledett igazságokat felidézni és meg is élni. Mert az élet nem mindig könnyű. Júniusi képünk:

S egy dal.



Ps. Június 15-én román nyelvű otthonoktató konferencia lesz Kolozsváron érdekes témákkal.