Most épp úgy érzem, semmi más nem érdekel, csak egy kis alvás.
Sorban (örülök, hogy nem egyszerre) már a harmadik gyerek is túl van a légúti fertőzésen, amit eddig mind antibiotikum nélkül vészeltek át. Nagyon jó, hogy nem kellett suliba, oviba menni, nem onnan kellett szóljanak, hogy anyuka, jöjjön a gyerekért, mert lázas, alig áll a lábán. Aki beteg volt, pihent kedvére ameddig jobban nem lett.
Most rajtam a sor, s bár tudom semmiség ez a láz nélküli szörnyű torokfájás, szívesen lemondanék róla, úgyanis bár senki nem mondja, sőt kedveseim nagyon megértőek, "anya nem lehet beteg". Tehát amennyire lehet "szabadot vettem ki mára". De azért a régebbről betervezett vásárlásra csak elmentem a nagyobbik lányommal, míg mama eljött a kicsikre vigyázni. Nem szeretem a hétvégi tolongást, hogy annyit kell várni míg kiürül a próbafülke s egyebek. Most olyan jó volt, alig voltak vásárlók délelőtt, nyugodtan nézelődtünk, próbáltunk (nem voltak velünk az igen véges türelmű kicsik), s nem jártunk teljesen hiába. No és együtt voltunk, beszélgettünk. Nem láttunk más gyereket, illetve csak két éven aluliakat a szüleikkel és néhány lógó kamaszt. Mintha délelőttre száműzték volna a gyerekeket a felnőttek életéből.
Újra alig tanulunk, kell pár nap míg megint összeszedjük magunkat. De nem unatkozunk, hisz annyi érdekes kérdés, téma merül fel minden nap, ezek a beszélgetések nagyon fontosak. Mennyit kell tanulni, hogy megfeleljünk az iskola követelményeinek! Mégis -a napokban olvastam Vekerdy-től -nagy részét elfelejtjük az iskola utáni 3-5 évben. Nagyon fontos, hogy hasznos és érdekes dolgokkal töltsük véges időnket.
Emlékszem, mi órán, ha unalmas volt az óra, leveleztünk, olvastunk a pad alatt. Manapság már van ahol filmet néznek az unalmas órán, mert sok gyereknek van okos telefonja, iPad-je. Változik a világ.
Most pihennem kell és talán egy napot lékúráznom, hogy hamar helyrejöjjek.
Kerüljön el benneteket minden betegség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése